Sok szembetegség vezet látászavarhoz. A lézeres szemműtétek szempontjából két csoportot érdemes megkülönböztetni.
Az első csoportba azok az un. fénytörési hibák tartoznak, amelyek szemüveggel, kontaktlencsével korrigálhatóak.
Az okok másik csoportjában azok a betegségek és állapotok szerepelnek, amelyek nem korrigálhatóak szemüveggel, kontaktlencsével. Ilyen lehet minden súlyos szembetegség, szürkehályog, zöldhályog, látóhártya betegségek.
A lézeres szemműtétek szempontjából természetesen az első csoport az izgalmas, a korrigálható fénytörési hibák csoportja, a rövidlátás, a távollátás és a helytelenül szemtengelyferdülésnek nevezett asztigmia. Általánosságban elmondhatjuk, hogy az számíthat sikerre a lézeres szemműtét kapcsán, aki szemüvegben, vagy kontaktlencsével jól lát távolra. Aki szemüvegben sem lát élesen, azon általában a lézeres szemműtét sem tud segíteni.
Egy különleges állapot van még, amire csak az elmúlt években talált megoldást a tudomány, ez pedig az olvasószemüveg viselése. Régen minden lézerklinika honlapján azt olvashattuk, hogy a lézeres szemműtét nem mentesít az olvasószemüveg viselésétől idősebb korban, mára ez is megváltozott, már létezik lézeres megoldás erre a problémára is.
Azért hívják így, mert az illető "rövidre lát" vagyis közelre, de ide teljesen élesen. A távoli tárgyak életlenek. Ezek az emberek hunyorítanak, ha távolra néznek, ami azért érdekes, mert szinte pontosan ugyanazt a változtatást végzik a hunyorítással, mint amit a lézeres tesz a szemműtét során.
A rövidlátás oka paradox módon az, hogy a szem egy kicsit túl szorgalmas, vagyis a fénytörő képessége nagyobb, mint az egészséges szemé. Ezt sokszor a szemgolyó enyhén hosszúkás alakja okozza, de többnyire inkább a szemlencse és szaruhártya normálisnál nagyobb domborúsága áll a háttérben.
A rövidlátás általában veleszületett, vagy gyermekkorban kialakuló állapot, de vannak olyan betegségek is, amelyek felnőttkori rövidlátáshoz vezetnek, ilyen például a diabétesz vagy a szürkehályog is.
A rövidlátásról itt tudhat meg még többet >>
Az elnevezés kicsit becsapós, mert a távollátók ugyan közelre általában valóban nem lát élesen, de gyakran távolra sem, ha nem viselnek valamilyen korrekciót.
Ha szépen szeretnénk fogalmazni, a távollátás a rövidlátás „fotooptikai ellentéte”, vagyis ezt a rendellenességet a szemlencse csökkent domborúsága, a szemgolyó rövidsége, egyes, súlyos esetekben a szemlencse hiánya okozza.
A távollátás azért nem okoz túl nagy problémát, mert a kisebb rendellenességeket a szem és az agy automatikusan képesek korrigálni azzal, hogy a szemlencse összehúzódik. A gyenge távollátás általában akkor jelent problémát, ha fejfájás vagy alkalmankénti homályos látás jelentkezik, mert a szem „elfárad”.
A legravaszabb hiba a három közül. Ritkán találkozunk vele önállóan, általában rövidlátáshoz, vagy távollátáshoz társul. Az ilyen emberek látása nem csak életlen, de a képek torzak is lehetnek. A nem megfelelően korrigált asztigmia gyakran oka a fejfásnak is.
Az asztigmia egy bonyolult fénytörési hiba, amely során a szem a beérkező fénysugarakat nem egy fókuszpontban gyűjti, hanem a szemfenéken úgynevezett meridiánok mentén, vonalszerűen. Az asztigmiás szem szaruhártyájának különös alakja van: az egyik tengelye mellett általában homorúbb, míg a másik irányba a lencse domború formájú – ráadásul az is előfordulhat, hogy a tengelyek nem derékszögben találkoznak egymással.
Az asztigmiás emberek általában közelre és távolra is kissé homályosan látnak, de ez döntően csak olvasáskor, finomabb vizuális feladatok megoldásakor zavaró. Az asztigmia sokszor csak az egyik szemet érinti, ez pedig gyerekkorban ahhoz vezethet, hogy az egészséges szem pótolja az asztigmiás funkcióit, így a fénytörési hibával rendelkező szem tompalátóvá válik, ellustul.
